Menj játszani! :)

Jaj, lelkecském... Szoktad mondani Magadnak? :) Vagy csak másoknak néha? Idős nénik még ma is szokták mondani, jaj, lelkem... 

Én mostanában tanulom magamnak mondani, amikor magammal beszélgetek. Ez tulajdonképpen nagyon szép dolog, lelkecskémnek hívni saját magunkat - mert azok vagyunk, végül is. Ma a jó melegben sétáltam az utcán, a szemembe tűzött a nap, és közben beszélgettem az Angyalokkal. Azt mondták, játsszunk egy kicsit - szeretem a játékaikat. :)

Az volt a feladatom, hogy el kellett képzelnem, hogy most érkeztem erre a bolygóra - éppen beszokási fázisban vagyok. Nem újszülöttként, hanem jelen formámban, ebben a felnőtt testben, ezzel a megjelenéssel, úgy, ahogy vagyok, éppen most érkeztem. Elküldtek a TESCO-ba vásárolni, mert rám bíztak egy gyereket és egy macskát is, akiknek ennivalót kellett vásárolnom, és a földlakóknál van olyan hely, hogy TESCO, és ott vasárnap is be tudom szerezni a szükséges dolgokat. 

Aztán vannak olyan emberek, akiket "ismerek", ami a Játékszabályzat szerint annyit jelent, hogy tudom a nevüket, és néha más információt is róluk. Van, akiről többet tudok, van, akiről kevesebbet, de a legtöbb földlakóról semmit. Mégis, lesznek olyanok, akikről bár egyelőre semmit sem tudok, valamiért fel fogom őket ismerni. Lélekkorunkból fogok rájuk emlékezni - abból a korból, amikor még nem volt testünk -, és az emlékezés csak annyit fog jelenteni, hogy vagy szerelmes leszek belé, vagy ő belém, vagy egymásba, vagy haragudni fogok rá, vagy ő rám, vagy egymásra fogunk haragudni, vagy nagyon fogom kedvelni, vagy ő engem, vagy egymást - ennél persze sokkal szélesebb a paletta, de ezek lesznek azok az emberek, akik valamiért fontosabbak lesznek, vagy fontosabb szerepet fognak betölteni az életemben, mint a tömeg. A Játékszabályzat szerint minden léleknek lesznek ilyen "felismert" lelkei földi útja során. 

Az első dolog, amit a földlakóknál tapasztalni fogok, hogy sokan közülük kritizálni fogják az én megjelenésemet is, a másokét is, a sajátjukat is - rém kritikusak lesznek a külsőségeket illetően. A tömeg számára ez lesz a mérvadó, azokkal viszont, akikkel "ismerjük" egymást, túl fogunk látni a külső, pusztán emberi szemmel látható dolgokon. 

A Játékszabályzat szerint azok a lelkek, akiket egy újszülött testébe csatolnak be éppen a Születés Angyalai, mire iskolába kerülnek, nem fognak emlékezni arra, hogy honnan jöttek. Később sokukban fel fog ébredni a vágy, hogy szeretnének mégiscsak utánajárni - de ha túlságosan elmerülnek spirituális-ezoterikus dolgokban, akkor a tömeg vagy hülyének, vagy elmebetegnek, vagy űrlénynek, vagy a Sátán földi helytartójának fogja őket nézni. 

Az én Játékomban, amiben most küldöncöt játszom, az a szabály, hogy nem szabad elmondanom senkinek, hogy küldönc vagyok. 

Az egyik fontos pont a Játékszabályzatban az, hogy mivel most a Föld bolygón vagyok, a Föld bolygó néhány lakója által gyártott szabályokat, amelyeket Polgárjogi Törvénykönyvnek, Büntetőjogi Törvénykönyvnek, meg még ki tudja, hogyan hívnak, ezeket a szabályokat el kell fogadnom addig, amíg tart a küldetésem, csak úgy, mint az adórendszerüket és egyéb szabályaikat is. 

Ha például szeretnék másik országban élni, hiába tudom, hogy ez gondolatban pillanatok alatt megvalósítható, a fizikai sík ennél sokkal macerásabb, és például nem is biztos, hogy a jogszabályok megengedik. Ilyen esetekben fontos, hogy egy legyintéssel, belebetegedés nélkül elintézzem, hogy amit nem lehet, azt nem lehet - a lélek ugyanis nagyon érzékennyé, sebezhetővé, bánthatóvá, sértődékennyé válik a testbe való becsatolását követően (ez is nagyon jellemző a földi életre). Testbe zárva könnyen azonosíthatjuk magunkat mindenféle testi-lelki-szellemi sérelemmel vagy problémával, és ez kerülendő. A sérelmek és problémák ugyanis csak jelzések a lélek számára, hogy az adott területen és témában valamin el kellene gondolkoznia, mert porszem került a gépezetbe, és addig jó kipucolni onnan, amíg nem akadályozza túlzottan a gépezet könnyed működését.

Aztán fontos Játékszabály az, hogy a Föld bolygón pénzt használnak az emberek. Lesz - van máris - egy munkám, amely során a missziómat, a küldetésemet is véghez kell vinnem. Ezért a munkáért bért fogok kapni, amiből aztán a földi életet - és a rám bízott gyerek és macska életét - fenn kell majd tartanom. Nagyon fontos földi szabály ez: ha nem akarsz bajba kerülni, ne költs többet annál, mint amennyi bért kapsz, sőt, igyekezz minden nap félretenni valamennyi pénzt. Ez azért fontos, mert a lelked és a tested is sebezhető lesz, és ha bármelyiknek baja esik, és átmenetileg nem fogsz tudni dolgozni, pénzt keresni, az a kutyát sem fogja érdekelni, a szabályok ugyanazok maradnak. 

A Játéknak része az is, hogy emlékeznem kell majd mindig arra - ez sem lesz könnyű, amikor belefeledkezem a szélmalomharcba -, hogy egy napon értem fognak jönni, és visszavisznek oda, ahonnan jöttem. Hogy mikor jön el ez a nap, azt a Játékszabályzat alkotói nem árulják el. Sőt, azt is mondják, mondhatnának egy időpontot, de az nagyon megnehezítené a Játékot, pont a lényegét venné el, magát a játszás örömét venné el a sok nyomasztó tennivaló és elintézésre váró dolog miatt. 

De egy másik nagyon fontos Játékszabály az is, hogy éppen azért, mert nem tudhatjuk, mikor jönnek értünk, úgy kell élnünk, abban a tudatban, hogy tulajdonképpen BÁRMIKOR. Na, menj játszani! :)