Hogy vagy ma? :)

"Hogy van ma a művészeted?"

Ezt a kérdést néhány perccel ezelőtt olvastam egy kedves levélben. Nemrég beleszerettem – már megint – egy Tarot-csomagba, és addig keresgéltem, mígnem találtam egy helyet, ahol a kártyacsomag eddig megjelent három kiadása közül elérhető volt a második (az első nem tetszett annyira, mert elég sok lap – szám szerint huszonkettő – más még benne, mint a másodikban, a harmadikat meg annyira besárgították a nyomtatás során, hogy a sárgán kívül más színt az én szemeim szinte nem is látnak rajta). Végül aztán nagyon boldog voltam, amikor egy ausztrál lány webshopjában rábukkantam erre a Tarot-ra.

Megrendelés után írt nekem a lány – szintén Tarot-rajongó – néhány postai formaság kapcsán. Biztosan ismeritek az érzést, amikor valakivel még soha nem találkoztatok, nem is beszéltetek, mégis, valahogy sugárzik a soraiból, hogy egy hullámhosszon vagytok. Ezzel a lánnyal kapcsolatban ezt éreztem, ráadásul – pedig akkor még nem is tudtam a létezéséről – a keresztneve már napokkal korábban a fejemben zakatolt (az Angyalok szoktak így üzenni).

Aztán tegnapra letörtem, mint a bili füle, mert tudom, hogy semmi sem tart örökké, és a Szerencsekerék állandóan forog, én pedig igyekszem a középpontjában maradni, hogy kevesebb kilengésem legyen, tegnap mégis borzasztóan lehangolt állapotba kerültem a munkám miatt – illetve már az azt megelőző két napon is. Ilyenkor elkenődöm, és sokkal borongósabban látok mindent, mint ahogyan a dolgok valójában vannak, bár jelenleg valóban azt érzem, hogy le kell zárnom egy több éves szakaszt, és elkezdeni a saját módszereimmel, kizárólag a saját felelősségemre kidolgozni és elindítani valami hasonlót (tegnap ezen felbuzdulva el is kezdtem újult erővel honlapot építeni).

Aztán ma reggelre újra jött a borongós hangulat, vele együtt a frusztráció…

Mígnem a postafiókomba lépve egy levél várt az ausztrál lánytól (ja, időközben kiderült, hogy ugyanazok a jelenlegi kedvenc Tarot-csomagjai, mint nekem, hogy angol szakos volt, mint én, hogy ő is Bak, mint én, és hogy hasonló hullámvasútban üldögél mostanában, hintázva a feldobottság és a frusztráció között).

A levelében arról írt, hogy egy régi vásárlója – könyvesboltja is van a lánynak Ausztráliában – valahányszor bemegy a boltba, a "Hogy vagy?" kérdés helyett mindig a "Hogy van ma a művészeted?" provokatív kérdést teszi fel. Milyen jó kérdés, nem? :)

Aztán a levél folytatásában megoszt velünk egy kirakási módot – külön szépsége a történetnek, hogy egy olyan kártyacsomagot használ, aminek van egy nagyon hasonló elődje a kártyacsomag alkotójától, és még mielőtt a lány levelét olvastam volna, ma reggel ezt a kártyát vettem elő a sok-sok Tarot-paklim közül, éppen azért, hogy választ kapjak a saját frusztrációmmal kapcsolatos kérdésemre. Következzék tehát a "Hogy van a művészeted?" Tarot-kirakás!

Első kártya: a múzsád jelenlegi álláspontja

Második kártya: milyen mentális megközelítést, hozzáállást és energiabefektetést kell gyakorolnom a kérdésem kapcsán?

Harmadik kártya: hogyan tudok együtt érzően dolgozni a jelenlegi ellenállásommal azért, hogy ismét a kreatív áramlás állapotába kerüljek?

Negyedik kártya: mi az a következő lépés, amit ma tudok tenni ennek érdekében? 

Első kártya: Érmék Tízes – hát, a múzsám jelenleg nem annyira ihletett… Az Érmék Tízes egy erőteljesen fizikai dolgokra utaló kártyalap – lehet, hogy nekem is inkább valami erőteljesen fizikai dologgal kellene foglalkoznom (például takarítani, kimenni a friss levegőre, bevásárolni, főzni). A Wild Unknown Tarot-ban ez a kártya nagyvonalúságot és kiteljesedést jelent. Gondolom, hogy saját magammal kellene elsősorban nagyvonalúbbnak lennem, felemelnem a fenekemet, és itt hagyni csapot-papot addig, amíg a munkahelyen nem rendeződnek az energiák.

Második kártya: Érmék Hatos – szépek ezek a kis piros bogyók, sokkal tüzesebbek, mint amilyen most én vagyok. És még a feketeségben is piroslanak – jobban járnék, igen, ha valami olyan tevékenységet folytatnék, ami a Belső Tüzet szítja, valami olyan dolog, amit szenvedéllyel tudok csinálni (tényleg mindjárt útnak indulok, és meg sem állok addig, amíg újra jól nem érzem magamat). Bőséget és növekedést jelent a Wild Unknown Tarot-ban ez a kártya (tulajdonképpen tényleg nem értem, három-négy sikertelen nap után miért hergelem be magam, amikor ennél volt már sokkal rosszabb is, másrészt pedig mostanra tudom, mit az, amit szeretek csinálni).

Harmadik kártya: VII. Diadalszekér – igen, egy irányba kellene terelnem a szekerem előtt nyargaló széthúzó lovakat, és abba az irányba figyelnem, nem abba, amelyik le- és széthúz. Jobban bízni a saját kreativitásomban és a saját erőmben, a saját megérzéseimben, és ilyenkor sokkal jobban Fölfelé nézni, mint máskor – és akkor a varázslatos 7-es energiái jobban fognak érvényesülni. Akaraterő, megvalósítás és siker – ezt jelenti a Diadalszekér a Wild Unknown Tarot-ban (nem kellene rinyálnom, tudom, csak arra figyelni, amit valóban el szeretnék érni és meg szeretnék valósítani).

Negyedik kártya: Botok Hármas – ezt a kártyalapot nagyon szeretem. :) Mit tudok ma tenni… Három kismadár ül egy ágon a napsütésben-naplementében. Töltődnek… Ágra, mondjuk, nem fogok ülni :), de a Nappal töltődni milyen jó dolog! Belül már napok óta érzem, hogy ezt kellene tennem, igaz, és örülök is, hogy végre elmúlt a nagy szürkeség és sok-sok eső. Még ez is a fényhiányosoknak kedvez… Erényt, új lehetőségeket, a dolgok letisztulását jelenti a Botok Hármas – nem is tudnék jobbat, egyébként. Szóval, irány a Kiút. :)