Monday, June 6, 2016

Amikor minden elveszett...

Sokféle ábrázolását láttam már az Érmék Ötös kártyának - az itt látható eltér a hagyományostól, mégis szépen tükrözi az Érmék Ötös jelentését. Kopár a táj, havas, hideg, négy varjú kering feltehetőleg károgva a mégiscsak sárga égbolton, ami, bár felhős, mégis életerőt kölcsönöz a lapnak.

A földön összeroskadva ülő figura az önmegadás fázisában van éppen - nem tudhatjuk, mit veszített el, de a testtartásából látszik, hogy nagy terhet tesz le. Szeretem úgy megközelíteni az Érmék Ötös kártyát, hogy bár elszegényedést, kommunikációs problémákat, kitaszítottságot, nincstelenséget jelent (ami lehet lelki és anyagi jellegű is), nehéz fázist, elengedést, azért a lényeg mégiscsak az, hogy ezeket a terheket le KELL tenni.

Sokaknak valóban a belső - időnként külső - megfagyás állapotába kell eljutniuk ahhoz, hogy felismerjék, hogy van egy magasabb Erő, egy Univerzum, Teremtő Hatalom, Atya, akinek a kezébe oda tudjuk helyezni a gondjainkat - s ha emberi megoldás nemigen jut már eszünkbe, akkor jó volna, ha legalább ez eszünkbe jutna mindig. Mármint az, hogy nem vagyunk egyedül... 

Templomokban olyan sok helyen látni hálatáblákat - ezek az emberek mind-mind megtapasztalták, hogy nem vagyunk egyedül. Ők valószínűleg mindannyian átéltek valamilyen szempontból egy Érmék Ötös állapotot - közel álltak ahhoz, hogy elveszítsenek valakit, aki nagyon fontos volt nekik, vagy épp ahhoz, hogy a saját életüket veszítsék el, vagy mindent, amiért addig dolgoztak, sőt, az is lehet, hogy elveszítették, de újra tudták építeni az életüket.

Minden újraépítéshez fontos viszont a stabil alap - hogy ne homokra, hanem kősziklára építsünk, és ez nemcsak a házunkra vonatkozik, hanem a lelki otthonunkra, a lelki templomunkra is. Ezért is találom nagyon szépnek az Érmék Ötös eredeti ábrázolását, amelyen bár tél van, hideg van, és koldusokat látunk a kártyán, mégis az élő Hit fontosságára - nem vallásosság! - hívja fel a figyelmet a Tarot Érmék Ötöse.