... és holnap élj az új lehetőségekkel!
"Mondtam neki, hogy ne süllyedjen el olyan nagyon a nehézségekben. De ő túlságosan beleélte magát, és nem tudott másra figyelni." /Barbara Moore/
Vajon jó dolog-e átadni magunkat a fájdalomnak? Szerintem igen. Fontos, hogy a negatív érzelmeket is megéljük. A lényeg inkább az, hogy ne azonosítsuk magunkat velük. Gondolatok jönnek, gondolatok mennek... Érzelmek jönnek, érzelmek mennek... Valamire tanítani, figyelmeztetni akarnak: felhívni a figyelmünket egy érzés fontosságára, vagy épp egy kitartóan maró gondolat pusztító erejére.
A gondolatok talán még csak nem is a sajátjaink, csak ráhangolódunk az Akasha bizonyos rezgéseire, és gondolatoknak tartjuk őket - ha még csak nem is a sajátjaink, akkor pedig főleg nem szerencsés hagyni, hogy túlzottan uraljanak minket.
Ugyanez érvényes a fájdalomra, de még az örömre is. Az öröm is elmúlik úgy, ahogyan jött - marad utána egy rezgés, amire jó lesz később visszaemlékezni - sokszor éppen egy fájdalmas pillanatban, azon lamentálva, hogy vajon miért múlik el az öröm. Pedig elmúlik... De jön helyette mindig új öröm - csak nyitva kell tartanunk rá magunkat.
A fájdalom, a bánat, a gyász és a szomorúság - hideg, sötét, fájó mivoltuknál fogva - nehezebben múlnak el, mint az öröm. De lassacskán a nagy bánat is enyhül.
Ahogyan az örömöt sem szívesen hagynánk ki, ha megélhetjük, úgy a fájdalmat és szomorúságot is meg kell élni - de aztán el kell engedni. Ha fáj valami, akkor nem szabad elfojtani a fájdalmat. Oka van annak, hogy ott van. De aztán tovább kell engedni. Vissza oda, ahová tartozik... A könnyek könnyítenek. Erről szól a Kelyhek Ötös.
No comments:
Post a Comment