Sunday, May 15, 2016

Az Egyenlet

Olvastam egyszer valamit egy nekem szánt levélben, és azóta sem hagy nyugodni a dolog. Így hangzott:

A NŐ = TEST

Ez egy negyvenes éveiben járó, diplomás, közgazdász végzettségű, magát értelmesnek és intelligensek tartó férfi tollából származik. Hiszek neki, egyébként - számára biztosan igaz ez az állítás, mely szerint a nő a testtel egyenlő. Mai eszemmel visszaírnék neki egy kvízt négy lehetőséggel, ahol bekarikázhatná a helyes választ, hogy ő vajon mivel egyenlő. Akkor azonban nem reagáltam rá, viszont nagyon megalázónak éreztem ezt a kijelentését. 

Tovább is szőtte még akkor a mondókáját, ami arról szólt, hogy egyik híres tornászunk fiatalkori szexvideója alapmű a kamaszfiúk és feljebbvalóik körében, és hogy minden férfinak az az álma, hogy egyszer magáévá tehessen egy balerinát. Azt mondta, ő úgy gondolja, hogy minden férfiban van egy enyhe pedofil hajlam - szerintem ez nem igaz, de lehet, hogy tévedek.

Nem hiszem, hogy minden férfi úgy gondolja, hogy a nő egy testtel egyenlő, de tudom, hogy bőven akadnak, akik számára a test és a szexualitás a legfontosabb. Olyan megfogalmazást is hallottam már - férfitól és nőtől is -, hogy "azért érdemes minél hamarabb lefeküdni egymással, mert minél hamarabb kiderül, hogy jó-e a szex két ember között, annál hamarabb tovább lehet lépni, ha nem, mert úgyis a szex a lényeg." Szerintem nem ez a lényeg, még ha tagadhatatlanul fontos is. De ha két ember alig ismeri egymást, nem tudom, hogyan tudnak intimitást megélni (az meg nem egyenlő a szex-szel), és azt sem tudom, mit lehet leszűrni egy-két együttlét után azt illetően, hogy két ember mennyire fog passzolni egymáshoz érzelmileg és szellemileg. Semmit sem lehet leszűrni. 

A másik sarkos kérdés sok ember számára az szokott lenni, hogy kell-e az, hogy egy kapcsolat gatyaszaggató szerelemmel induljon - erre a szikrára és Mennyekbe repítő érzésre várnak nagyon sokan, és sokszor valóban csak várakozás marad. 

Szerintem egy jó kapcsolat alappillére a közel azonos szellemi szint, érzelmi nyitottság, hasonló érzelmi intelligencia-szint, őszinteség, játszmamentesség, és az, hogy a felek merjenek belemenni konfliktushelyzetbe. Sok olyan történetet hallottam már, ahol az egyik fél az első összetűzést követően kihátrált a kapcsolatból - értük nem kár. Ha valaki nem tud konfliktushelyzetet vállalni, kezelni és közösen megoldásra jutni egy másik emberrel, akkor semmilyen közös döntésre és együttműködésre sem lesz képes. Hacsak nem akar valaki a párja apja, anyja, lábtörlője, szolgája vagy bólogató kutyája lenni, akkor jobb az olyan kapcsolatból kilépni, ahol a másik "felünknek" mindig igazat kell majd adnunk, hogy ne kerüljünk konfliktushelyzetbe attól való félelmünkben, hogy akkor elhagynak minket. Mindenkinek van egy saját szűrője, amin keresztül a világot látja - mivel nincs két egyforma szűrő, nem létezhet olyan, hogy két ember mindig mindent teljesen egyformán lát. Ezért mondhatjuk úgy, hogyha egy kapcsolatban sosincs vita, veszekedés vagy konfliktus, az baj. Mint ahogyan az is, ha valaki az első vitánál kihátrál egy kapcsolatból. 

Azt is gondolom még, hogy szerencsésebb, ha nem lángoló tűzzel és rózsaszínű köddel indul egy kapcsolat, bár azok, akiket utolér a rózsaszínű köd, nem tudják csak úgy elfújni. Nekik nehezebb lesz majd egy kicsit akkor, amikor a köd eloszlik - az mindig eloszlik -, mert akkor fogjuk majd látni a másiknak azokat a tulajdonságait is, amik nem tetszenek. Ködhatás alatt a kellemetlen, zavaró tulajdonságokat is felmagasztaljuk. 

Ellenben azok, akik őszinte barátsággal indítanak, és időben megismerik-látják a másiknak a gyenge oldalát is, és mivel "csak" barátok, nem félnek attól, hogy mi van, ha kiderül, milyen rossz tulajdonságaik vannak (mert azok mindenkinek vannak), azok a kapcsolatok sokkal inkább túlélik az idő vasfogát.

Azt is tudom, hogy nagyon sok nő számára A FÉRFI = BANK egyenlet az irányadó, és minél kisebb a varázsbotja, annál kisebbek az esélyei, de ha legalább a pénztárcája vastagon fog, az már mindjárt más. Sok nő valóban így gondolja.

Mégis azt látom, hogy általában a nők azok, akik elköteleződésre, egy stabil kapcsolatra, Társra vágynak, nagy T-vel, aztán vagy összejön, vagy nem - amennyire én látom, ma inkább a magány és a társas magány jellemző több emberre, mint az önmagunkkal és Társsal harmóniában élés.

Fogyasztói társadalomban élünk. Ha már nem tetszik, cseréld le, dobd el. Egy férfinak egy bizonyos kor után mindig könnyebb. Mert igen, a nő testből is áll - mint ahogyan a férfi is -, de ha egy nő teste elhasználódott, akkor mostanában le szokás cserélni fiatalabbra, ami még formatervezettebb, áramvonalasabb, fittebb - egészen addig, amíg el nem kezd az is használódni.

Ha vannak rajta "hibák", akkor pedig egy kis szilikonnal, zsírleszívással, plasztikai műtétekkel csodát lehet tenni. És vannak nők, akik ezt megteszik, mert nekik fontos. Csak nem tudom, azért olyan fontos-e nekik, mert valóban az, vagy mert úgy gondolják, hogy a férfiaknak jobban fognak úgy tetszeni. 

Arra, hogy kinek mi a szép és tetszetős, az egyéni szűrők miatt nincsen általános recept. Nem könnyű a változásokat elfogadni, pedig az egyetlen állandó dolog valóban az, hogy mindig minden - és mindenki - változik, kívül-belül egyaránt. A változások jók, és az élet velejárói - jó lenne, ha természetesnek vennénk, és mégis olyan nehezen megy így hozzáállni. Pedig így lenne helyénvaló... 

No comments:

Post a Comment