Sunday, May 29, 2016

Körforgás

Mikor? Munkám során ez a leggyakoribb kérdés, amivel találkozom. Mikor? Mikor lesz párkapcsolatom, mikor lesz házam, mikor lesz pénzem, mikor lesz munkám, mikor lesz gyerekem, mikor lesz férjem, mikor lesz feleségem (ezt ritkábban hallom :), és a pont az i-re: mikor leszek boldog? Hát, MOST - kellene, hogy az legyél. A többire meg legszívesebben azt mondanám, hogy: "Amikor itt az ideje." Amire persze az esetek többségében azt a reakciót kapnám, hogy most van itt az ideje. Most van itt az ideje a párkapcsolatnak, a háznak, a pénznek, a munkának, a gyereknek, a férjnek, a feleségnek, mindennek most van itt az ideje - igen, a türelmetlen ember számára, és az olyan ember számára is, aki - bár kapja őket - nem nagyon akarja észrevenni, hogy egy-egy történésben, életeseményben mi a tanulnivaló a számára - főleg akkor, ha már sokadjára kap nagyon hasonló helyzeteket. A fentebb felsoroltak közül egyedül a boldogság az, amire azt tudom mondani, hogy arra bármikor tudnám azt felelni, hogy MOST, és mellétenném még azt is, hogy az egészségnek is MOST van itt az ideje (empátiával természetesen azok felé, akik szerettüket veszítették el, gyászolnak, vagy éppen halálos betegség végső fázisában vannak).

Minden mozog, minden forog - ahogyan a Szerencsekerék kártyája is jelzi -, és ez a mozgás soha nem áll meg. Ezért nem lehet ugyanabba a folyóba sem kétszer belelépni. És a folyamatos mozgás eredménye a folyamatos körforgás. A körforgásban pedig időnként bezárulnak körök, lezárulnak ciklusok - de már ott kopogtat az ajtóban egy új. Változik, átalakul, mozog minden, körbe-körbe - ezzel teljesen analóg a vérkeringésünk, amelyet a szív ritmikus pumpálása tart mozgásban. Testünk biológiai körforgása, a vérkeringés akkor áll le, ha a szív leáll. Amíg a szív pumpál, addig a vér keringésben van és lesz - többek között ezért is kell(ene) nagy hangsúlyt fektetnünk arra, hogy a szívünk testileg és lelkileg is rendben legyen. Mert csak egy testileg-lelkileg egészséges szív tudja úgy fenntartani a körforgást, hogy az élet- és örömteli legyen. Máskülönben, ha lelki terhekkel van tele a "szívünk" - a Szívcsakránk -, akkor az a pumpálás nagyon nehézkes lesz (ilyenkor fizikálisan is azt érezzük, hogy semmihez sincs erőnk).

A Világ kártyája a Tarot-ban azt jelzi, hogy lezárul egy kör, valami a végéhez ér, beteljesedik, kikerekedik - optimális esetben úgy, hogy amit meg kellett tanulnunk egy feladatból, azt sikerrel megtanultuk (vagy rövidesen sikeres "vizsgát" teszünk, mert előfordul, hogy bár lezárul egy szakasz, a tantusz csak később esik le) -, és újult erővel - vagy kevésbé újult erővel - elkezdünk egy új szakaszt. Ez vonatkozhat egészségre, munkára, párkapcsolatra, családi dolgokra, költözésre, utazásra, hazatérésre, tanulmányokra, bármire. A lényeg, hogy egy kör bezárul, egy szakasz lezárul, de máris kezdődik egy újabb. 

Az újabb szakasz hozhat teljesen új dolgokat, új embereket, új kapcsolatokat, új munkát, megújult egészséget, új élményeket, örömöt és bánatot egyáltalán - mindkettőt hozni fog minden szakasz -, és rajtunk múlik, hogy mit hogyan élünk meg, mint ahogyan az is rajtunk múlik, hogy mit szűrtünk le és értettünk meg a korábbi tapasztalatainkból, és mi az, amiben fejlődtünk, és hasonló helyzetekben már nem követjük el ugyanazt a "hibát" (ami tulajdonképpen korábban sem volt hiba, csak olyan dolog, amit akkor még nem tudtunk úgy felmérni, mint ahogyan később tudjuk, és aminek nem ismertük a kimenetét, amit viszont később már tapasztalatként használhatunk fel).

Minden éppen akkor történik meg, amikor itt van az ideje - akkor is, ha szerintünk már itt lenne az ideje, de maga az esemény még mindig nem akar megérkezni az életünkbe. Annak is oka van - talán éppen türelmet és elengedést kell még tanulnunk. Teljes elengedést, vágynélküliséget - ami nem egyenlő a célnélküliséggel és a motiváció hiányával -, azt az állapotot kellene megtanulnunk, gyakorolnunk és fenntartanunk, hogy minden értünk van. MegÉRTeni, hogy minden ÉRTünk van, akármennyire ne tetsszen egy helyzet vagy állapot. Akkor is értünk van. A fejlődés sem állhat meg soha, és mindig mindent gyakorolni kell egyrészt ahhoz, hogy ne felejtsük el, másrészt ahhoz, hogy rutinossá váljunk benne, és hogy egy meggyőződés, a hit és a bizalom úgy legyen részünk, hogy valóban nem kételkedünk!

Ismétlés a tudás anyja - ha valamit sokáig ismétlünk, az szokásunkká válik; ha valamit sokáig mondanak nekünk, azt jobban megjegyezzük (legyen bár építő vagy romboló dolog); ha valamit sokáig gyakorlunk, akkor abban tapasztaltak és rutinosak leszünk - személyes tapasztalat, hogy a Tarot-s utam kezdetekor azért bizony volt még bennem félsz, hogy mi van, ha elrontok valamit, mert bár folyamatosan mélyítem az ismereteimet, azért egészen más tíz év tapasztalatával és gyakorlatával Tarot-t vetni valakinek, mint egy frissen elkezdett úton fejest ugrani a mély vízbe - tegyük hozzá, hogy mindkettőnek megvan a maga szépsége.

Sokszor még olyan dolgokat is el tudunk tenni a süllyesztőbe, amiben korábban már jók - jobbak - voltunk. Mindig azt gyakoroljuk jobban, amire aktuálisan nagyobb szükségünk van. Ha valamikor jól tudtam egy nyelvet, használtam és biztosan kifejeztem magamat, de évek óta nem gyakorlom, mert nincs rá szükségem a mindennapokban, akkor később, ha újra előveszem, akár még frusztrálhat is, hogy jé, elfelejtettem (bár az egyszer már megszerzett tudás ismétléssel újra bejáratható); ha valaki sportol éveken át, és szépen kidolgozott izmai vannak, aztán abbahagyja az intenzív edzést, az izmai gyengülni fognak, de ha később újra edzeni fog, akkor újra erőssé válhat - még ha addigra nem is lesz már pont olyan a teste, mint korábban volt. 

Jó példa erre az is, amikor valaki sokáig nélkülözik, és ismeri a szűkölködés nyomasztó érzését. Aztán fellendül - mert mindenki meg tudja csinálni, csak akarni kell -, és hozzászokik ahhoz, hogy jól megy a szekér. Aztán később talán lelassul, vagy úgy alakulnak a dolgai, hogy ismét szűkösebb idők jönnek - általában visszatérnek ilyenkor régi rossz emlékek, talán sokaknál félelem is, hogy csak nehogy megint az legyen, ami szűkös időkben volt. De aki már hisz és bízik magában, és tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy újra nekilendüljön és jobbá tegye a saját életét, az meg fogja tudni csinálni másodszor is. Ha visszatérnek is régi félelmek, azok csak azt akarják jelezni, hogy át kell ismételni néhány leckét - például a pozitív hozzáállásról, tudatos teremtésről, de leginkább a HITRŐL, a Mindenhatóba vetett megkérdőjelezhetetlen bizalmunkról. Ha már magunkban nehezebb bízni időnként, legalább Benne bízzunk, nem? :) De a kettő egyébként együtt jár!