Monday, May 2, 2016

Kardok Kettes

Nem a jelentése miatt, hanem az ábrázolásmódja és az üzenete miatt a Kardok Kettes az egyik kedvenc kártyám. 

Ami első gondolatként jut majd' mindig eszembe, amikor ez a kártyalap felbukkan egy Tarot-vetés során, az az, hogy akire vonatkozik, a belső egyensúlyát keresi, de közben nem mer a megérzéseire és a szívére hallgatni attól való félelmében, hogy kizökken nyugalmi állapotából. Mondjuk úgy, hogy kizökken a komfortzónájából. 

Pedig ahogy mondani szokták, a Csodák a komfortzónán kívül kezdődnek, és ez olyan igaz! Várhatjuk ám - és várják is sokan -, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, pedig nem fog. Ha valakivel mégis megtörténik, előbb-utóbb úgyis jelentkezni fog egy tehetetlenség-érzés. 

Fordítsuk le a Kardok Kettest a párkapcsolatok nyelvére - legyen szó létező kapcsolatról, plátói kapcsolatról vagy nem megélt vágyakról, álmodozásról... 

A Kardok Kettes az esetek többségében olyan helyzetet szokott jelölni, ahol egy kapcsolaton belül egyik, másik vagy mindkét fél elfojtja a saját érzéseit - meglévő érzéseket -, vagy nem akar tudomást venni az érzéseiről, vagy fél őket megélni, és bár a megérzései erősen súgnak valamit, ő mégis inkább azt választja, hogy nem hallgat rájuk. 

A Kardok Kettes figurája két kardot tart a mellkasán keresztbe vetve - jelezvén ezáltal, hogy zárva van az út a szívéhez. A fölötte lévő Hold az intuíciónak, női, érzelmesebb oldalunknak a jelképe - akkor is ott van, ha elnyomjuk ezt az oldalt. 

Sokan attól félnek, hogyha kimutatják érzéseiket, akkor gyengének fognak tűnni - pedig éppen az erős ember képes arra, hogy kimutassa, éreztesse, kimondja azt, amit érez, és ami a szívén van. Mondják sokan, hogy akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nyitva van a szívünk kapuja - ez igaz... De ha mindig csak a bástyánkat erősítjük, akkor éppen a Csodákról maradunk le. Lehet, hogy erősebbnek fogjuk érezni magunkat, vagy mások fognak erősebbnek látni minket - attól még minden bástya mögött egy érző szív dobog. 

Az ember természeténél fogva szereti a kihívásokat, a kalandokat, a repülést, a szárnyalást, és mindenkiben közös vonás, hogy a boldogságot keresi, boldog 'akar' lenni. Egyszer az Anyukámmal arról beszélgettünk, hogy csak morzsák vannak, boldogságmorzsák. Mégis olyan sokszor az egész kenyeret akarjuk, és nem vesszük észre a lepotyogó morzsákat - amik egyébként ugyanannak a kenyérnek a részei. Egy egész kenyeret úgysem tudunk egyszerre megenni... 

Hogy merre nyílunk ki, fölfelé vagy lefelé, az nagyrészt rajtunk múlik. Ha kinyitjuk a szívünket, az fölfelé nyitja meg a kapukat. Ha bezárjuk, az lefelé - ez a Kardok Kettes üzenete.