Modern Twist - Lélektársak...

Még nem is találkoztunk személyesen, de tudom, hogy Te vagy a lélektársam... - napjaink szinte már teljesen szokványos jelensége. 

"Összetalálkozik" a magányos fiú és a magányos lány a világhálón - vagy a lelki sérült lány és a lelki sérült fiú, de nem is ezen van a hangsúly. A világháló itt a lényeg, ami pillanatok alatt össze tudja hozni az embereket a szélrózsa minden irányából. Szó se róla, van előnye is, és születnek a világhálón igazi, valódi, mély barátságok, míg sokszor a való életben éppen azoktól távolodunk el manapság drasztikusan, akik akár évtizedeken át is nagyon közel álltak hozzánk. Ez már csak ilyen, és okkal ilyen a világ 2016-ban (és már előtte is néhány évvel).

A világhálós szerelmek és lélektársak végül az esetek nagy többségében vagy el sem jutnak a személyes találkozásig - ez a gyakoribb -, vagy találkoznak egyszer-kétszer (sokszor ehhez a fél földgolyót át kell szelniük), aztán elkopnak az energiák, elmúlik a nagy lángolás, és eltávolodnak egymástól a lélektársak, akik előtte szinte levegőt sem tudtak venni egymás nélkül. 

Egyébként valós dologról van szó, mert tényleg vannak lélektársak. Ikerlelkek is vannak - azok még nagyobb traumával szoktak járni be nem teljesült kapcsolat esetén, mint amit a lélektársak közti huzavona okoz. A lényeg tulajdonképpen ugyanaz, és éppen ezért nem is kell - és nem is szabad - túlmisztifikálni ezt a dolgot: mindenki csupán egy tükör a másik ember számára, a tükrök pedig megtanulásra, elsajátításra váró leckéket mutatnak, kinek-kinek mit, amit éppen aktuálisan nagyon fontos lenne már megértenie és felismernie. 

Még csak nem is egy nagy Ő van, hanem több... Olyan is van, akinek nincs, és nem kell hozzá sérült embernek lennie az illetőnek. Van olyan, akinek nem dolga, nem leckéje, hogy a szerelem kusza érzelemhálóját megtapasztalja egy adott életben - mások pedig megtapasztalhatják tízszer-hússzor is. Nincsen közös recept. 

Nagy Ő-k jönnek, nagy Ő-k mennek - kortól, nemtől, származástól, rassztól függetlenül. Akit utolér a szerelem, azt rendszerint fel is bolygatja. Kivetítünk vágyakat, álmodozunk - ébren is -, elképzelünk, tervezünk - és az esetek többségében vagy hoppon maradunk, vagy kiderül, hogy lufit fújtunk, ami előbb-utóbb kidurran, vagy nagy szívfájdalom lesz a vége, vagy érzelmi függés, vagy kezdődik a játszmázás, mindez okkal. 

"Szerencséjük" azoknak van, akik egy kicsit józanabbul, tudatosabban állnak a nagy szerelem kérdéséhez. Az élet ugyanis tele van buktatókkal, a kapcsolatok pedig duplán tele vannak buktatókkal, mert ott már nem csakis magamért vagyok felelős, hanem egy másik emberrel közös dolgaimért is, egyrészt. Másrészt két embernek kell összehangolnia magát, szó szerint összecsiszolódniuk, megismerniük a másikat is, de saját magukat is még jobban, napról napra jobban; hozni rengeteg kompromisszumot; figyelni a másikra, annak testi-lelki-szellemi szükségleteire; figyelni saját magamra is, észben tartván a korábbi tapasztalataimból tanultakat, hogy lehetőleg ne tegyek magamnak rosszat, ha előfordult korábban - ez csak néhány dolog, de ennél sokkal többről szól egy kapcsolat.

A lélektársak-érme másik oldalán a húspiac van. Internetes alkalmazás, ahol a külső paramétereket kell beírni egy rendszerbe, és a húspiacon ez alapján hozza össze a rendszer a férfiakat és nőket. Ha "match" van, akkor - hogy egy férfiismerősöm szavaival éljek - "sanszos, hogy ebből dugás lesz". Remek. Sok sikert kívánok hozzá. És meg lehet nézni, hová fejlődnek az ilyen "kapcsolatok" az esetek többségében. 

Természetesen mindenre van pozitív példa is, bár nem sok. De azért van. Ismerek olyan embereket, akik a világhálón találták meg életük szerelmét. Időt szántak egymás megismerésére, és összecsiszolódtak. 

Az idő, amit rászánunk a megismerésre, az nagyon fontos - csak úgy, mint a kommunikáció. Sok beszélgetés és együtt töltött idő nélkül senki senkit nem fog megismerni - sokszor még beszélgetéssel és együtt töltött idővel is érik az embert kellemetlen meglepetések. 

A Szeretők kártyája a Tarot-ban választást, döntést, szeretőket és lélektársakat jelöl. Az összefüggés köztük az, hogy bár a szerelem érzése jön magától, ahogyan a lélektárs felismerése is, de az ember maga dönti el, hogy mit kezd egy helyzettel; hogy milyen úton indul el; egyedül megy-e tovább az útján, vagy egy másik emberrel közös utat választ egy időre; hogyha utoléri a szerelem, akkor ad-e rá gyújtást, vagy hagyja lecsengeni az egészet (az is egy döntés eredménye).

Azért a lélektársaknak köszönhetően megélt érzések és emlékek mindig maradandóbbak, mint a nem lélektársakkal megéltek. Nem vagyok pesszimista, csak a szerelem és párkapcsolatok terén inkább józan és racionális - mostanra, majdnem negyven éves koromra -, de ez nem volt mindig így. Én is voltam álmodozó, ábrándozó, és hittem már néhányszor halálra ítélt kapcsolatban. Ha utólag visszanézek, mindegyikre azt tudom mondani, hogy kellett, bármilyen hozadéka is volt. A tükrök leckéket mutatnak nekünk, a leckék pedig értünk vannak. Ért-ünk... Hogy meg-ÉRT-sünk belőlük valamit. A lélektársak fontosak: ők járulnak hozzá a legnagyobb megértésekhez. Bármilyen fájdalmat is "okoznak", azt tulajdonképpen mi okozzuk magunknak - de ha tudatossá válunk a dolog lecke-jellegére, a végén rájövünk, hogy hálásak vagyunk a tükörszilánkokért.