Friday, April 29, 2016

A barlang mítosza

Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik.

A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel "valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek", melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen, leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják.

Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják. Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához.

Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságukban, ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak. 

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon kívüli világgal, az őrök újra láncra verik, és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott: hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.